11 fős kis csapatunkkal december végén kiszakadtunk a budapesti hidegből és a repülőről leszállva a világ egyik legszegényebb, trópusi éghajlatú országában találtuk magunkat. Kongóban szinte semmi sem emlékeztetett otthonunkra; az őrülten nyüzsgő, szabályokat nem ismerő közlekedés, a rengeteg utcán szaladgáló, integető gyerek, a fából, fémből, kőből összetákolt viskók, az utcaszélen nagy kondérokban főző asszonyok és a szeméttel teledobált fővárosi földutak mind azt jelezték számunkra: egy másik világba érkeztünk.

Ez Kongó, egy olyan ország, melynek gazdasági helyzete még Fekete-Afrikán belül is súlyosan elmaradott, egy ország tele megoldhatatlannak tűnő problémákkal, de ugyanakkor tele reménnyel, fiatalokkal és természeti kincsekkel.

Számos célkitűzéssel indultunk útnak decemberben. Missziónk elsődleges célja az volt, hogy a tavaly áprilisban, a Teremtsünk Biztos Lakhatást program keretében elindított miniprojektet tovább tudjuk vinni. A tavaszi projekt során  önkénteseink Mama Alphonsine-nak, egy kongói özvegyasszonynak, két lányának és hét unokájának építettek házat. Az asszony személyes története szimbolikus is, hiszen Kongóban és számos más afrikai országban rengeteg nő azért kerül utcára, mert nem tudja érvényesíteni földbirtokhoz való jogát, Afrika 10 országára vetítve csupán a nők 12%-a birtokol földtulajdont. Mostani missziónk során ennek a háznak az építését fejeztük be, így a család már sokkal otthonosabb körülmények között élhet. Házuk mindegyik helyisége le lett betonozva és ki lett festve, illetve egy emésztőgödör is készült a ház mellé, ami jelentősen meg fogja könnyíteni a mindennapjaikat.

A fehér ember (,,mundele!”) Kongóban ritka látványosság, amit már első nap megtapasztaltunk Mama Alphonsine háza felé sétálva. Utunk végére mintegy 20-30 gyerek követett minket kíváncsi mosollyal arcukon, gyakran mezítláb sétálva az esőzésektől elöntött sáros, mocsaras földutakon. 

Hála a három velünk tartó orvosnak, a rengeteg egészségügyi adománynak és Dr. Tshavának, már missziónk első hetében több mint száz beteget tudtunk kivizsgálni és ingyenesen ellátni a főváros Kinkole negyedében. Sokan egész nap türelmesen vártak sorukra, hiszen Kongóban jelenleg nincs ingyenes közegészségügyi ellátás. Missziónk utolsó napjaiban pedig iskolánk tanulóit részesítettük orvosi szűrésben a tavaly az intézmény szomszédjában adományaitokból megnyitott Bethesda Plus orvosi rendelőben. Ha szívesen támogatnád rendelőnk fejlesztését és álmunk megvalósítását egy önálló, független klinika létrehozásáról, támogasd projektünket itt.

Pár nappal megérkezésünk után megállapítottuk: a 2018-as évhez képest egy másik Kongóba érkeztünk, egy olyan országba, amely nyitott a külföldről érkező látogatókra; egyértelműen érezhető volt az új elnök, Félix Tshisekedi megválasztása által felszabadult és reményteli közhangulat. Ez különösen szembetűnő volt utunk felettébb kalandos turisztikai részén, melynek során leutaztunk a gyönyörű fekvésű kikötővárosba, Matadiba és közben a lenti képhez hasonló tájakban gyönyörködhettünk.

A csodás élmények ellenére mindannyian hálásak voltunk, hogy épségben átvészeltük a kongói itt-ott meglepetésszerűen földútba átcsapó „autópályát” és a helyiek őrült vezetési stílusát, hol bal- hol jobboldali kormányok mögött.

A 12 milliós fővárosba, Kinshasába visszatérve csapatunk egyik leglelkesebb - és legtalpraesettebb - tagja, Kárpáti Rebeka végre élőben is találkozhatott jelenleg óvodás csoportunkba járó támogatottjával, Davinával és iskolánk többi diákjával is, akik kitörő örömmel fogadták adományaitokat.

Ha te is szívesen vállalnád egy kongói vagy tanzániai diák oktatásának támogatását, tekintsd meg a jelenleg támogatásra váró gyermekeket itt.

A minél hamarabbi viszontlátásig Isten veled, Kongó!