Áprilisi kongói missziónk több okból is rendkívül sikeresnek bizonyult; nemcsak Mama Alphonsine-nak sikerült  átadnunk kulcsrakész házát, de önkéntes csapatunk egy része jelentős szakmai találkozókat és interjúkat bonyolított le. Ezek részleteiről szeretnénk most Nektek is beszámolni.

 

Kongói utunk során elsőként José Ntedikával, a kongói elnöki hivatal infrastruktúra-fejlesztési tanácsadójával találkoztunk. Ntedika elmondása szerint az új elnök, Felix Tshisekedi és hamarosan megalakuló kormánya legfontosabb céljai között szerepel Kinshasa fejlesztése. Olyan szakpolitikát szeretnének képviselni a közjó és a teljes lakosság érdekében, amely a legtöbbet hozza ki a város adottságaiból. Számos más terület mellett a lakhatás kérdése is prioritást élvez, így Ntedika elmondása szerint hamarosan szociális bérlakások építésébe kezdenek majd.

„A ’60-as években a városnak kevesebb mint 1 millió lakosa volt, most pedig 12 millióan lakják. Ez az óriási demográfiai nyomás kényszeríti az embereket arra, hogy szabálytalanul építkezzenek. Számos szociális kérdés is megoldatlan, így ezekre sürgősen megoldást kell találnunk.  A kormány álláspontja szerint szociális bérlakások építésével lehet a leghatékonyabban javítani a fennálló helyzeten. A téma kampányunk egyik fő eleme volt, a választások sikere után pedig be is tudjuk tartani erre vonatkozó ígéreteinket.”

Pontos statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre, egyes becslések szerint viszont a közelmúltban évente mintegy 390 ezer ember érkezett Kinshasába. Legnagyobb részük jobb munkalehetőségek reményében, a szegénység és háború elől menekülve választotta a városi létet. A lakosság városokba áramlása az egész világon jellemző tendencia, így ez az óriási mértékű demográfiai növekedés várhatóan fokozódni fog. A megoldásra irányuló szakpolitika és infrastruktúra hiányában azonban a gyorsan növekvő városok nem tudják megfelelően kiszolgálni a lakosokat, így sokan a város peremterületein épült informális településekre, méltatlan körülmények és korlátozott lehetőségek közé kényszerülnek.

 

Erről az összetett problémáról mesélt nekünk Eliezer Ntambwe újságíró, aktivista, egy népszerű oknyomozó vlog tulajdonosa, aki nemrégiben lett az alapítványunk iskolájának és árvaházának otthont adó Lukunga választói kerület képviselője. „Kinshasát nagyjából 300 ezer lakosra tervezték. A nyomor és a szegénység miatt azonban egyre többen költöznek vidékről a városokba. A vidéki emberek első számú bevételi forrása a mezőgazdaság, de utak hiányában nem tudják terményeiket a nagyvárosba szállítani eladásra. Ez megélhetésük alapjait veszélyezteti, így előbb vagy utóbb elindulnak a városokba munka és egy jobb élet reményében. Amikor megérkeznek, akkor ezek az emberek ott próbálnak építkezni, ahol tudnak. Így keletkeznek az olyan nyomornegyedek, mint Pakadjuma vagy Ngwaka” – fejtette ki a beszélgetés során Ntambwe.

Az informális, gyakran engedély nélkül épült nyomornegyedekben a legalapvetőbb szolgáltatások sem elérhetőek. Nincs víz- és áramellátás, szennyvíz-elvezetés, mellékhelyiségek, emellett az instabil, gyenge szerkezetű házakat a természeti csapások is könnyedén lerombolják. Ntambwe maga is egyre többször találkozik olyan esettel, ahol emberek halnak meg a nem megfelelő lakhatási körülmények miatt. „A Maninga negyed utcáit járva láthatjuk azokat az embereket, akiknek az eső nemrég elvitte a házát. 10 ember veszett oda, és a mai napig nem találták meg ezt a 10 embert. A tragédiát az okozta, hogy házaikat egy szakadék peremére építették” – számolt be egy tragikus példáról Ntambwe.

Egy másik megoldásra váró probléma, ami Kongóban és általánosan a fejlődő országokban jellemző, a biztos birtok- és tulajdonviszonyok hiánya, valamint az ebből fakadó konfliktusok. A kevés lakóhely miatt kialakult informális településeken élő családoknak nincsen tulajdonjoguk az adott terület felett, így folyton a kilakoltatás veszélye fenyegeti őket. Számos esetben előfordul, hogy az adott földterületet legálisan használó családot lakoltatnak ki, mert nem tudják érvényesíteni jogaikat.

A birtok- és tulajdonviszonyok problémája elsősorban a nőket, különösen az özvegyasszonyokat érinti. Kongóban a törvény szerint a férj halála esetén 75%-ban a gyermekek, míg 25%-ban a feleség és más rokonok örökölnek. A hagyományok és szokások ezt azonban gyakran felülírják. Ntambwe elmondása szerint éppen ezért a bírósági ügyek nagy részét tulajdonjogi konfliktusok és öröklési ügyek teszik ki. A törvénytelen gyakorlat fenntartásához hozzájárulnak a korrupt döntéshozók és igazságügyi dolgozók, akik kenőpénz ellenében elérik, hogy ezekben a konfliktusokban a családok és nők számára kedvezőtlen döntések szülessenek. Ennek a kiszolgáltatott helyzetnek esett áldozatául Mama Alphonsine és családja is, akiknek kongói missziónk során sikerült biztos lakhatást teremteni.

Kint tartózkodásunk során lehetőségünk nyílt arra is, hogy Francois Lubalát, Kongó urbanizációért és lakhatásért felelős minisztériumának kabinetfőnökét kérdezzük az új elnökség terveiről és prioritásairól. Szerinte a Kinshasában megfigyelhető urbanizáció jelenti a legnagyobb kihívást. Felmérések szerint ugyanis mintegy 3 millió lakás hiányzik a rendszerből. Az elnökség most folyamatos infrastruktúra-fejlesztéssel kíván minden fővárosi lakó számára méltó körülményeket teremteni. Ennek érdekében hozták létre március 23-án az  Etienne Tshisekedi földügyi bizottságot, amelynek célja, hogy véget vessen az elmúlt évtizedek gyakori, hatalommal való visszaélések okozta területi konfliktusainak. A bizottság eddigi munkájával nem mindenki elégedett, Lubala szerint viszont jól mutatja a vezetőség elköteleződését az a 48 millió dolláros keret, amelyet a lakhatás fejlesztésére különítettek el. Az elkövetkező 5 évben 250 ezer, a társadalom kiszolgáltatott rétegei számára is elérhető új lakást szeretnének építeni.

Alapítványunk Kongó népe és Kinshasa lakosainak nevében bízik abban, hogy az ígéreteket hamarosan tettek is követik, és a főváros gazdasága képes lesz lépést tartani a demográfiai robbanással. Addig is,  Teremtsünk Biztos Lakhatást kampányunk keretében továbbra is szeretnénk napirenden tartani ezeket a témákat, és minél több döntéshozóval tárgyalni a lehetséges megoldásokról.

Ez a cikk az Európai Unió támogatásával jött létre. Tartalmáért teljes mértékben az Afrikáért Alapítvány felel és nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió véleményét.