AKTUALITÁSOK
Hanuta Éva, az Afrikáért Alapítvány 2020-as első missziójának operatőre “Fogadj örökbe” programunknak fényképezte a College Othniel támogatásra váró gyermekeit, mikor találkozott Josephine-nel, a 4 év körüli kinshasai szegény negyedben élő kislánnyal. Az ő élményeit szeretnénk most megosztani veletek:
“Josephine apró termetű, vékony testalkatú, halk szavú kicsi lány, olyan tekintettel, melyet leginkább sok nehézséget tapasztalt felnőtteknél, vagy szociofotózáskor látok. Össze sem hasonlítható a lányaim naív, boldogságot sugárzó szemével. Pici lénye azonnal megérintette a szívemet. Amikor megkérdeztem az óvónőt, ki a legnehezebb sorsú gyermek a csoportban, azonnal Josie-ra mutatott. Egy kisegítő tanár pedig elmondta, akár el is vihetem, mert ez a gyermek nem kell senkinek. Először azt hittem tréfál, de megerősített, hogy komolyan gondolta szavait. Azt hiszem, nem kell részleteznem, mennyire szíven ütött ez a mondat…
Josephine féléves volt, amikor édesanyja meghalt, édesapja pedig elhagyta őt. Bár nevét az egykori fényűzésben és pompában élő bohém francia császárnéról kapta, egy tragédiával és egy felnőtt ember tudatos döntésével vált teljesen nincstelenné és árvává. Josie végül a nagymamájánál húzta meg magát. Az iskolától közel egy óra sétányira él igen nehéz körülmények közt, egy sziklák közt megbújó, otthonnak alig nevezhető kalyibában. Játékai nincsenek, ruhája az iskolai egyenruhán kívül talán csak egy van. Enni se igen van mit.
Talán egy felsőbb akarat viselte gondját ennek a gyermeknek és keresztezte az útját a magyar fenntartású College Othniel egyik óvónőjével, aki kézen fogta, és a hátán ülő gyermeke mellett ezt a kislányt is elkezdte behordani az intézménybe. Valószínűleg sorsfordító volt az a pillanat, amikor először indultak el a szegénynegyed közepén álló iskolába.
Mielőtt elindultam Kongóba, egy sikeres és ismert, médiával foglalkozó hölgy rám bízott egy hátizsákot tele csudaszép holmikkal. Arra kért, adjam oda egy gyermeknek, akit a későbbiekben is támogatni szeretne. Kérdés sem volt, hogy kettőjük élettörténetét összefonjam, reményt és lehetőséget adva Josie-nak, akinek még vezetékneve sincs. A 21. században egy nyugati embernek ez akár viccnek is hangozhat, de itt ez a mindennapi valóság, hisz Josie apja még a vezetéknevét sem adta neki. Így lett ő “csak” Josephine, az árva, születési idő, papírok és reményteli jövő nélkül.
Nekünk Európában talán természetes, hogy gyermekeink iskolába járhatnak, tovább tanulnak, Kongóban ez viszont kiváltság. Míg itthon az iskolai papírok belépőjegyet jelentenek a jó állások világába, Afrikában az iskola elvégzése a remény a túlélésre és a társadalmi változások előre mozdítására.
Erika támogatásával hivatalosan is új fejezet kezdődik Josephine életében. Járhat az iskolaelőkészítőbe és pár éven belül megkezdheti az általános iskolát. Európából valaki felelősséget vállalt érte, támogatja és egyszer talán találkoznak is, így Josephine története igazából csak most kezdődött el.”
(A képen Hanuta Éva operatőr és Josephine látható)
Az Alapítvány iskolájában nagyon sok diák szorul támogatóra és a tanulás az egyik legfontosabb dolog, amit a gyerekek kaphatnak Kongóban. Ha te is szeretnél diáktámogató lenni, nézz körül a honlapunkon és válassz magadnak egy kisfiút vagy egy kislányt. Akár havi 3.000 forintból esélyt tudsz adni nekik egy jobb életre. Segíteni kiváltság!2020. február 3.
