
Nóri, az egyik leglelkesebb humanitárius turistánk és a legutóbbi orvosi missziónk oszlopos tagja szeretné megosztani veletek, hogy hogyan vált Prince, a 9 éves kinshasai szegény negyedben élő kisfiú támogatójává:
„Amikor először látogattuk meg az Alapítvány által üzemeltetett College Othnielt, rengeteg gyermek, tánc, ének, óriási üdvrivalgás és emberforgatag fogadott minket, nagyon várták a magyar csapatot. A gyermekseregből kitűnt egy csillogó szempár, aki már akkor személyesen hatalmas „good morning”-gal köszöntött engem, és kis maszatos keze egy pillanatra sem eresztett onnantól. Négy napot töltöttünk az iskolában és az árvaházban adományosztással, ezzel párhuzamosan pedig gőzerővel dolgoztunk az orvosi misszió tagjaival. Ez a kisfiú minden reggel a kapuban várt és késő estig árnyékként követett, segített a munkában, ettünk, ittunk, lufit fújtunk, sokat mókáztunk együtt, este pedig visongva futott az autónk után mikor távoztunk. Sajnos nem beszélünk közös nyelvet, így csak a harmadik napon tudtunk pár mondatot váltani, amikor el tudtuk végre csípni az iskola egy nyugalmas szegletében France-ot. Egészen addig azt gondoltam, hogy ő is az Alapítvány iskolájának diákja, de Prince akkor mondta el, hogy ő félárva, apukáját elveszítette, négy testvére van, anyukája neveli őket és az állami iskolát, ahová járt bezárták, így nem tud tovább tanulni, pedig nagyon szeretne.
Gondolom, a történet végét sejtitek … Nem volt kérdés számomra, hogy szeretnék ennek az igazán életrevaló kisfickónak lehetőséget teremteni, hogy ne a reménytelenség legyen a jövője. Az adománykosarunkból máris kapott egy jól megpakolt hátizsákot és rögtön bekerült a legmosolygósabb, kedvenc tanárom osztályába. Kis maszatos feje először még kitűnt a többiek közül, de másnap reggel már ő is tisztán, egyenruhában kezdte a napot a többiekkel!

Bár az időnk nagyon szűkös volt, sikerült pár percre meglátogatnom a családját, a testvéreit és még az anyukáját is megismerhettem egy rövidke találka alkalmával.
Nagyon a szívemhez nőtt ez a kisfiú … a talpraesettsége, a huncut mosolya és ahogy kiválasztott és ragaszkodott hozzám. Nagyon szép történet ez a lelkemben, remélem az ő jövője is így alakul majd innentől!”

Az Alapítvány iskolájában nagyon sok diák szorul támogatóra és a tanulás az egyik legfontosabb dolog, amit a gyerekek kaphatnak Kongóban. Ha te is szeretnél diáktámogató lenni, nézz körül a honlapunkon és válassz magadnak egy kisfiút vagy egy kislányt. Akár havi 3.000 forintból esélyt tudsz adni nekik egy jobb életre. Segíteni kiváltság!
A következő rövid posztunkban megismerheted Josephine és támogatója, Erika történetét is!2020. január 22.









